Bihar Közalapítvány/Élőhelyek


Bihar Közalapítvány

Pusztai élőhely

A Földes külterületén található, döntően füvespusztai - zsombékos és sásrétes foltokkal tarkított - élőhely aKék vércse - Falco vespertinus (Fotó: Ványi Róbert) Bihari-sík egyik legnagyobb összefüggő gyepterülete, amelyből a Közalapítvány már jelentős kiterjedésű területet vásárolt meg bemutatás és megőrzés céljából. Az itt keresztül folyó Sárréti-főcsatorna az egykori Kék-Kálló - mely a lecsapolások előtt a Sárrét vízi világát táplálta - ma is sok vízhez kötődő élőlénynek nyújt életteret. A csatorna mentén kialakuló sekély vízállások száraz időben mágnesként vonzzák a vonuló partimadarakat, így tavasszal és nyár derekától gyakori a réti cankó (Tringa glareola), nagy számban vonulhat át a sárszalonka (Gallinago gallinago), olykor megfigyelhető a nagy sárszalonka (Gallinago media) egy-egy példánya is.
A környék mozaikos szerkezetű, ecsetpázsitos és csenkeszes gyepein rendre megtelepszik néhány pár nagy goda (Limosa limosa), piroslábú cankó (Tringa totanus). A frissen kaszált részeken a szalakóta (Coracias garrulus) is szívesen les sáskák és gyíkok után, míg elsősorban tavaszi vonulás során a kis (Numenius phaeopus) és nagy póling (Numenius arquata) csapatai is szívesen elidőznek ezen a Réti cankó - Tringa glareolaterületen. A kopár térségek karakteres képviselője legtermetesebb pókfajunk, a szongáriai cselőpók (Lycosa syngoriensis).
A nagy kiterjedésű pusztaterületet néhány hektáros erdőfoltok, szárnyékerdők színesítik, amelyekben az országszerte megritkult, fokozottan védett kék vércsék (Falco vespertinus) költenek. A kék vércsének a század elején még hatalmas telepei voltak hazánkban, a mára drasztikusan lecsökkent állomány védelme a természetvédelem egyik kiemelt feladata. 2007-ben a természetvédelmi központ területén és a szomszédos szárnyékerdőben 14 pár kék vércse költött. A füvespusztai élőhellyel körbevett szárnyékerdő fészkelő madara a búbos banka (Upupa epops), az erdei fülesbagoly (Asio otus) és a kis őrgébics (Lanius minor).


Bihar és Dél-Nyírség

A Közalapítvány több más, természetvédelmi szempontból értékes területet vásárolt meg a bihari és dél-nyírségi tájegységben.
A területek legjelentősebb botanikai értékei közé tartozik a zergeboglár (Trollius europaeus), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a vitéz kosbor (Orchis militaris) és a réti angyalgyökér (Angelica palustris).
Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe A térség egyik legszebb és legtermészetesebb állapotában megmaradt szikes tava a Konyári-sóstó, melyet sikerült megvásárolni. A Konyári-sóstó, elsősorban csapadékosabb években, jelentős vízimadár-fészkelőhely, ahol elsősorban a különböző partimadarak telepednek meg rendszeresen. Így időről időre fészkel itt a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a bíbic (Vanellus vanellus) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). A tavat szegélyező szikes gyepeket értékes, a pannontájra jellemző növénytársulások alkotják, mint a Puccinelietum limosae vagy az Artemisio-Festucetum pseudovinae. E társulásokban sok, kifejezetten sótűrő, sókedvelő növényfajt találunk. Szikeseink jellemző, bennszülött növénye az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana).
A Közalapítvány tulajdonrészt vásárolt egy kerecsensólyom (Falco cherrug) fészkelőhelyet magába foglaló pusztarészből, ahol egy erdőfoltban kihelyezett műfészekben költ évek óta a fokozottan védett madár. Hazánknak fontos feladata van a kerecsensólyom állományának megőrzésében, hiszen a Kárpát-medencében találjuk Európa legjelentősebb fészkelő állományát.


Biharugrai- és Begécsi-halastavak

Az országos viszonylatban második legnagyobb kiterjedésű halastórendszerből, az országban közalapítványként egyedülálló módon, közel 500 hektárnyi területet kezelünk. A tórendszer madártaniVörösszárnyú ludak - Branta ruficollis jelentősége óriási, hiszen nagy számban fészkelnek és vonulnak át fokozottan védett fajok, illetve számos, nemzetközi viszonylatban veszélyeztetett faj rendszeresnek mondható.
A nádasokban több gémféle fészkel, közülük nem ritka a vörös gém (Ardea purpurea). A másik értékes költő faj, a bölömbika (Botaurus stellaris), csak ritkán kerül szem elé. Az egyik leggyakrabban látható fészkelő gémféle a nagy kócsag (Egretta alba). A környék gémtelepeiről szívesen járnak ide táplálkozni a kanalasgémek (Platalea leucorodia) csapatai.
Telente vadludak tízezrei éjszakáznak a tavakon és táplálkoznak a környék gyepein, mezőgazdasági területein. Köztük felbukkannak a ritka vörösnyakú lúdnak (Branta ruficollis) és kis liliknek (Anser erythropus) kisebb csapatai. Ha a tavak nincsenek befagyva, a telelő vadrécék - elsősorban a tőkés récék (Anas platyrhynchus) - száma elérheti az 50 000-et. Tavasszal és ősszel több ezres tömegben vonulnak át a kanalas (Anas clypeata) és csörgő récék (Anas crecca), deCigányréce - Aythia nyroca a kendermagos (Anas strepera) és a nyílfarkú récék (Anas acuta) szintén nagy csapatokban gyülekeznek. A veszélyeztetett cigányréce (Aythia nyroca) számára őszi gyülekezőhelyként is jelentős a két tórendszer, ahol az elmúlt időszakban egy időpontban több mint kétezer példányt számláltak.
  A ragadozó madarak közül a réti sas (Haliaeetus albicilla) évek óta fészkel a területen, de télen számoltak már 103 példányt is. Ebben az időszakban, vagy vonulás során a fekete sas (Aquila clanga) példányai jóformán minden évben felbukkannak.
Kora tavasszal a nagy godák (Limosa limosa) és pajzsos cankók (Philomachus pugnax) ezres tömegei Kis kormorán - Phalacrocorax pygmeusjelennek meg a lecsapolt tómedrekben. A sekélyebb részeken akár több százas gulipán (Recurvirostra avosetta) csapatok táplálkoznak, és megfelelő körülményeket esetén költenek is. Az elmúlt években a gólyatöcs (Himantopus himantopus) szintén egyre nagyobb példányszámban mutatkozik. 2007-ben nyár végén már több mint 100 egyede tartózkodott a Begécsi-rendszeren.
A tavon található szigeteken minden évben költenek a dankasirályok (Larus ridibundus) és küszvágó csérek (Sterna hirundo). Megfelelő mennyiségű úszó hínár növényzet esetén szinte biztosra vehetjük a fattyúszerkők (Chlidonias hybridus) megtelepedését. Ezekhez a telepekhez rendszeresen feketenyakú vöcskök (Podiceps nigricollis) „csapódnak”.
A tavakat szegélyező növényzetben hallhatjuk a kékbegy (Luscinia svecica) és a sitke (Acrocephalus melanopogon) énekét is, valamint rendszeresen találkozhatunk a barkóscinkék (Panurus biarmicus) táplálkozó csapataival.
»